Az előadás Engelmann András fiatal táncművész és koreográfus koncepciója és rendezése alapján valósul meg, aki 2021 óta a Willany Leó Improvizációs Táncszínház alkotóközegében dolgozik együtt táncosokkal és zenészekkel – elsősorban táncművészként, de korábban már kisebb lehetőségekkel tudtunk neki szolgálni, hogy alkotói pozícióban is kipróbálhassa magát. A produkcióban 12 táncos szerepel, akik közül ketten a nemzetközileg is elismert SUB.LAB.PRO The Ensemble program táncművészei.

Az alkotófolyamat alapja a kontextualizált és strukturált improvizáció: a zene és a mozdulatok egyszerre születnek meg, egymás inspirációiból táplálkozva, de egy meghatározott vezérelv és térelrendezés mentén. A zenei világot Takács Dorina (Deva), Fodor Réka és Kézdy Luca teremtik meg élőben a helyszínen, improvizatív módon. Játékuk mégis közös inspirációból fakad – Kandinszkij festményei kottaként szolgálnának számukra. Deva sikeres és elismert zenészként különleges hangzásvilágot képvisel a hazai könnyűzenei és alternatív szcénában – számunkra hatalmas lehetőség, hogy vele közösen alkothatunk ezen a színpadon. Jelenléte szakmai és művészi értelemben is nagy inspiráció, és egyedülálló színt visz a produkcióba.

A jelmezeket Varjú Ági tervezte, szintén Kandinszkij festményei alapján. A ruhák nemcsak díszítőelemek, hanem mozgó térplasztikák, amelyek a karakterek jelentését és jelenlétét formálják – érzethordozók, amelyek egyszerre képzőművészeti és színpadi elemek.

A produkció karaktereit a Bestiarium Hungaricum című kortárs mitológiai album ihlette, amely magyar eredetmondák, népmesék és hiedelmek különös lényeit gyűjti össze. Ezek a figurák elevenednek meg az előadásban, mintha Kandinszkij saját képi univerzuma találkozna a magyar népi képzelettel. A hagyományos kultúra ezzel nem illusztratív módon, hanem absztrakt, kortárs nyelven jelenik meg, új kontextusba helyezve az archaikus világot.

Az előadás térspecifikus formában valósul meg: a bemutató a Magyar Zene Háza szabadtéri színpadán lesz 2025. július 18-án. Ez különösen fontos számunkra, hiszen ritka lehetőség, hogy kiléphetünk a hagyományos színházi környezetből, és a természetes fény, a nyílt tér és a városi park atmoszférája válik a produkció aktív részévé. A tér nem csupán helyszín, hanem dramaturgiai tényező: a fények, hangok, és a nézők viszonya is része az élménynek.

A the sun is rising down egyszerre kínál lehetőséget a fiatal alkotók művészi kísérletezésére, valamint a magyar hagyomány kortárs újraértelmezésére. A különböző művészeti ágak szinergiájára épülő alkotói folyamat nemcsak az élmény sokrétűségét erősíti, hanem a közönség különböző érzékszerveire is hat – ezzel is elősegítve a befogadás mélyebb, intuitívabb módját.