Mik azok szabályok, amelyek elengedhetetlenek a futballhoz, és futball maradna-e a játékunk, ha leradíroznánk a középvonalat a pályáról, vagy egész egyszerűen magukat a kapukat tüntetnénk el? Ez az analógia, amely Yuval Noah Harari Sapiens című könyvében olvasható, nekünk is segít feltenni a kérdést: mitől lesz egy táncelőadás az, ami, és ebből fakadóan minek kell eltűnnie belőle ahhoz, hogy ne lehessen többé már annak nevezni? Mi az a szabadtánc, és mi az a nyitott partitúrájú előadás, és aki így ad elő, az mit csinál?

A színpadon minden lehetséges.

„Minden persze nem lehetséges. A földrajzi, biológiai és gazdasági körülmények szabnak bizonyos korlátokat. Ezek a korlátok azonban bőven hagynak helyet meglepő fejleményeknek, amelyeket látszólag semmilyen determinisztikus törvény nem köt. Ez nyilván sokaknak csalódást okoz, akik szeretik determinisztikusnak látni a történelmet. A determinizmus azért vonzó, mert magában rejti azt, hogy a mi világunk és hitünk a történelem természetes és szükségszerű terméke. […] A történelmet nem lehet determinisztikusan magyarázni, és megjósolni sem lehet, mert kaotikus. Annyi erő működik, és kölcsönhatásaik oly összetettek, hogy bármelyik erőben vagy kölcsönhatásban bekövetkező aprócska változás is jelentősen módosíthatja a végeredményt.”

Újabb idézet Hararitól… És a történelmet helyettesítsük most a színpadon zajló eseményekkel!