Az improvizáció a táncban olyan kihívások elé állítja az alkotó-résztvevőt, melyekre kreatív megoldási lehetőségekkel fog felelni, egyénileg vagy közösen létrehozva egy opcionális végeredményt. Az önmagunkkal való sakkozás kockázata egy olyan beavató előadás, ami a nézők és előadók közös tapasztalásán keresztül hivatott közelebb hozni őket egymáshoz és a kortárs művészetek befogadásához.

Az improvizációs előadásunkat megelőző beavató foglalkozások arra épülnek, hogy a művészek mintegy alkotóelemeire szedik saját produkciójukat, jelenetről jelenetről kielemezve azt. Így lesznek világosak alkotó és befogadó számára is az előadás dinamikájának miértjei és hogyanjai, a művészi hatás, illetve a művészi minőség maga.

A Willany Leó Improvizációs Táncszínház 2008 óta foglalkozik az improvizáció kutatásával, elsősorban előadások formájában. Az önmagunkkal való sakkozás kockázata című előadás a nézők számára beavató, interaktív jelleggel mutatja be a műfaj sajátosságait. Az ember egyéni működésének rendszere megmutatkozik mozdulataiban, választott megoldási lehetőségeiben, melynek köszönhetően rendkívül sokat tanulhat magáról és társairól is. Ez a folyamat egy intenzív megismerés és önreflexió, amely lehetőséget ad a szokásaink megváltoztatására. Az előadás a Willany Leó klasszikus metodikáját követve improvizatív, de szisztematikus, konkrét koreográfiai elemeket felvonultató táncdarab, mely az improvizáció felszabadító hatását, s egyszersmind művészi élményét hivatott közvetíteni. 

Produkciónkat azon típusú, a tudatosságra való törekvéseink hívták életre, ami először a társulatvezetés hogyanjai mentén váltak számunkra aktuálissá. Ennek kapcsán később a művészeti koncepcióink mikéntjei és hogyanjai, az alkotás folyamatának megértése lett a cél. Munkásságunk egy mélyebb, alaposabb feltérképezése lett a motivációnk és így születhetett meg társulatunk első beavató előadása, Az önmagunkkal való sakkozás kockázata címmel.