Az 1900-as évek elején – a balett szabályaitól tartózkodó – moderntánc kialakulásakor megjelentek a mozgásforma mibenlétével kapcsolatos értekezések és viták. Ez a jelenség önmagában beemelte a táncot az akadémikus körökbe, megvilágítva a benne rejlő tudományos értelmezések sokrétűségét, a tánc interdiszciplináris jellegét. Azóta képezik vita tárgyát a következő kérdések: mi a tánc, mi a célja, mit jelent, történelmileg hova helyezhető, hogyan kapcsolódik a pszichéhez, a nemekhez, a politikához vagy a változásokhoz? És mi történt azóta, Hogyan változtak a mozgásművészetekkel kapcsolatos elgondolásaink az elmúlt százhuszonöt évben? Mit gondolunk most arról, hogy mi a különbség a klasszikus balett, a moderntánc és a szabad mozgás között?

A beavató foglalkozás olyan kérdésekre keresi a választ, ami elsőre adekvátnak tűnhetnek, de (talán) még mindig sötétben tapogatózunk, amikor arról beszélünk, hogy a tánc, amit éppen látunk, az egy történet vagy csupán absztrakció? Milyen munkában lehet részünk az önkifejezés elvont és absztrakt formáit látva?

A jobb agyféltekénk képi jelekkel kommunikál, azaz nem verbális módszerekkel. A jobb agyfélteke logikája független tértől és időtől, a kapcsolatrendszereket hasonlóságok, azaz analógiák alapján tárolja, így alakítva ki a saját jelentéshálózatát. Ennél fogva ez az absztrahált képi jelentéshálózat egy szubjektív szimbólumrendszer, amit a bal agyfélteke képes verbális jelekkel megmagyarázni. A testi reakciókat is a jobb agyfélteke generálja, azonnal reagál a konkrét, képi ingerekre. Ilyen testi reakció például, ha citromra gondolunk, és összefut a nyál a szánkban, holott csak gondolati szinten kerültünk kapcsolatba a fanyar ízzel. Ez azt jelenti, hogy a gondolat egyfajta hatalmat képez a test felett, amit közvetítő képekkel tudunk befolyásolni egy önszuggesztiós folyamat során.

Mi az a propriocepció és a mi az az interocepció? És ha fontosak ezek az érzékeink, miért esik ilyen kevés szó róluk? Hogyan válhatunk reziliensé és hogyan segíthet ebben a szabadtánc?

Az elménk ledominálta a világunk, és hajlamossá tett bennünket arra, hogy elfeledjük a test intelligenciájában rejlő potenciálokat.